Sziasztok! Lesznek a történetben szemszögek,szóval kicsit izgisebb lesz.
*Christy szemszöge*
Ma volt a ballagásom,végre vége a sulinak.Ugyan úgy sétálok haza felé,de valami más.Anyáék itthon vannak,pedig ilyenkor még dolgozni szoktak.Bemegyek a házba és köszönök:
-Sziasztok!Megjö.....-mondtam volna de akkor megláttam a bőröndöket.-Ti meg mit csináltok?Hova mentek?-kérdeztem tőlük kicsit idegesen.
-Hat kicsim......elakartuk mondani,hogy apádat áthelyezték Londonba.-válaszolt teljes nyugodtsággal anya.
-Mi?London? És ezt mikor akartátok nekem elmondani?-emeltem feljebb a hangom.
-Mi is csak tegnap tudtuk meg és a főnököm azt mondta rögtön áthelyeztet.-mondta apa szomorúan.
-De este eltudtátok volna mondani.-még idegesebb lettem és dühöngtem.Csend.Nem bírtam tovább.Felszaladtam az emeletre a szobámba majd bezártam az ajtót és neki dőlve leroskadtam a földre.Zokogtam,zokogtam és zokogtam.Nem bírom itt hagyni Vivit. Hirtelen felindulásból felkaptam a telefonom és őt tárcsáztam.Két csöngetés után felvette:
-Szia Kriszti!-hangja vidám volt.
-Szi-ii-a!-mondtam dadogva a sírástól.
-Mi a baj?
-Gyere át 10 perc múlva kérlek.-Remélem átjön mert ha nem akkor nem tudom mit csinálok......
-Oké.-szerencséd van Vivi. Mekkora szerencséd! :DD
Nem telt el 5 perc de már is kopogtatnak.Lesuhanok a lépcsőn és már nyitom is neki az ajtót.
-Szia!-hullottam a a nyakába és szorosan ölelni kezdtem.
-Szia, de......nem.........kapok......levegőőt!-mikor ezt kimondta máris elengedtem.
-Upssz! Bocsessz....Gyere fel a szobámba és mindent elmesélek.
-Oké.-és már húztam is magam után az emeletre.Mikor felértünk a szobámba leültünk az ágy szélére.Egy 5 perc után Vivi megszólalt.
-Na akkor elmondod mi a baj?
-Igen.Az apámat áthelyezték.........Londonba.-és elkezdtem zokogni.
-Nem lehet igaz.-mondta minden szavat kihangsúlyozva.Szemeiben kicsi örömöt láttam és a szája széle felfele hajlott.
-Te ennek miért örülsz??Lehet hogy egy egész életre elválok tőled te meg itt vigyorogsz mint a tejbetök?? -kicsit ideges lehettem.
-Csak azért mert a szüleim megengedték,hogy......én is veled menjek!-és még mindig mosolygott.
-Ezt nem hiszem! Tényleg?
-Igen Tényleg!-és akkor a nyakába ugrottam.
-Jaaj ,de jó nem kell itt hagynom téged......És lehet hogy találkozunk a......One Directionnal!-és elkezdtünk sikítani,amit persze anya meghallott és betört a szobámba.
-Valami baj történt?-kérdezte kétségbe esve.
-Nem,nincs semmi baj.Csak nagyon örülök hogy Vivi is jön velünk.jah meg annak hogy lehet valóra válik az álmom!-és megint ugrálni kezdtem.
-Akkor jól van kincsem. Én elmegyek 1 óra múlva jövök.Sziasztok!
-Szia Anya!
-Na akkor Kriszti nem kéne pakolnod?
-Ja de.....Nem segítesz?
-De szívesen. Én már úgy is elpakoltam.-villantott egy mosolyt.
-Köszi.Na akkor itt van 2 bőrönd neked és 2 bőrönd nekem.Az összes ruhámat össze kéne pakolni ebbe a 3 bőröndbe.Az összes többi kis apró cuccot a maradék egybe teszem.Szerinted így jó lesz?
-Biztosan.
Elkezdtünk pakolni ami 2 órába telt.Már anya is itthon volt mire végeztünk.Lementünk enni mert tudni rólam szeretek enni,de valahogy nem látszik meg rajtam.Ettünk majd Vivi hazament. Elmentem fürödni és lefeküdtem aludni.Holnap reggel 7.30-kor indul a gépem vagyis 6.00-kor ébren kell lennem.Gondolkoztam még egy kicsit hogy milyen lehet London,majd elrángattak az álom manók az országukba. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése